Dohánytemető

Ahogy az élet sodor,
úgy sodrom a dohányt.
Alaposan, ismétlődve,
sírba, papírba betöltve.

Szenvedélyes szenvedés,
füstöl kezembe léttájam,
minden eddigi tettem,
majd hirtelen elejtettem.

Most a föld a hamutál,
mely olyan könnyedén,
s folytonosan fojtogat,
hagyva ráncfoltokat.